– 18 éves voltam, amikor bekerültem a Testnevelési Egyetemre. Ott kaptam egy lehetőséget, az egyik tanárom ajánlott be egy klubba, ahol gyerekeket edzettem.

– Én magam is 9 éves koromtól fitkideztem. Amikor már több éve űztem ezt a sportot sokszor besegítettem az edzőmnek koreográfia készítésében. Sőt, mikor kismama volt, előfordult, hogy az egész csapatot alkalmanként rám bízta, talán már akkor bennem volt ez a gondolat hogy egyszer edző lesz belőlem. Sohasem volt gondom a gyerekek fegyelmezésével, valahogy magától adódóan teljes az összhang a mai napig az edzéseken. Azt mondják sokan …”a Petrában van valami plusz, ami sok edzőből hiányzik”…

– Eleinte egy barátnőmmel közösen tartottuk az edzéseket, tudtunk egymásra támaszkodni szakmailag. Aztán… olyan 20 éves lehettem, mikor először önálló csoportot vezettem. Emlékszem, az első kis tanítványaim között a 4 évestől egészen a 12-13 éves korosztályig voltak gyerekek. Vannak köztük olyanok, akik a mai napig velem vannak. Például egy 16 éves kislány, aki a kezdetektől mellettem volt. Egy kis kitérőt tett, amikor kipróbált más sportágat is , de később visszatért hozzám.

– Nagyon boldoggá tesz, amikor egy gyereknek sikerül valami újat megtanítom, például egy bukfencet, egy cigánykereket, vagy egy erőelemet, ülőtartást. Az alapok itt kezdődnek, és ezek a gyakorlatok nagyon fontosak ahhoz, hogy megalapozzák egy fit-kid sportoló pályafutását.
És hát persze az a sok szeretet, amiket a gyerekektől kapok.

– Egészen korán, már 3-4 évesen, de minden attól függ, hogy mennyire hajlandó megmozdulni a gyerek. Nagy részben kislányokkal foglalkozom, de van egy-két kisfiú is. A kicsiknél még unisex gyakorlatokat csinálunk, jöhetnek nyugodtan a fiúk is, jó alap lehet ez később bármilyen sporthoz.

– Teljesen vegyes. Előfordul, hogy élsportolók hozzák hozzám a gyerekeiket, és van olyan is, akinek nem adatott meg, hogy gyerekként mozogjon, de szeretné, ha a lánya vagy fia kipróbálhatná.

– A legfontosabb, hogy nem szabad erőltetni semmit. Nálunk ez úgy működik, hogy első alkalommal megkérem az anyukát, üljön be a gyerekével egy órára. Előbb egy kis játékkal próbálom bevonni, majd jön a sportág specifikus része. Nagyon sokszor beállnak, de előfordul, hogy valaki nem érett még erre, vagy nem szeretné. Mindig azt mondom a szülőknek, hogy elsősorban a gyerek döntése a fontos. Volt olyan, akinek ajánlottam, hogy tartsunk néhány hónap szünetet, majd a fél év múlva ő akart visszajönni, és már 3-4 éve hozzánk jár. Sok kislány volt, aki kihagyott fél évet, elment teniszezni, úszni, balettozni, és aztán visszatért hozzánk. Fontos, hogy mindenféle testalkatú gyermekkel foglalkozunk, nem kell, hogy nádszál vékony legyen, aki fitkidezni akar.

A kisebbek játékos gyakorlatokkal ismerik meg a sportot és a mozgás örömét. A haladók és a versenyzők heti 2x-3x edzenek, ahol fitness, tánc (balett alapok és koreográfia), akrobatika és mozgáskoordinációs tréningeken vesznek részt. Az edzéseken a nyújtás, az erősítés, a mozgáskoordináció, valamint az állóképesség fejlesztése szerves egységet alkot. A legfontosabb számomra a sport szeretete és a sport örömének átadása, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, a sport által nyújtott pozitív lehetőségek felismerése,  egészségesebb és szebb testalkat, erős izomzat, helyes testtartás kialakítása és az egészséges életmód népszerűsítése.

– Azokra a gyerekekre, a fitkides sikeres versenyzőkre, akiket kinevelhettem. Sokan már más egyesület színeiben versenyeznek, de én mindig is a sajátomnak fogom érezni őket, hiszen én szerettettem meg velük ezt a sportot, én voltam az első edzőjük, és ezt senki sem veheti el tőlem. Többször előfordult már, hogy a sikereimből merítve alapítottak és építettek ki a volt tanítványaimmal szülők és edzők fit-kid klubokat, én ezeknek ma már csak örülök. Nem gondolok rájuk haraggal, büszke vagyok rá, hogy fiatal korom ellenére valami olyan edzői és emberi példát mutathattam, ami másnak is kedvet hozott hozzá, hogy a fit-kidet népszerűsítsék.